Elérkezett a várva várt pillanat. 2013.06.01.
Napok óta stresszeltem magam, mivel egy hete nem ültem bringán, és az idő szűkössége miatt kevésnek éreztem a felkészülést. De mostmár mindegy elmegyünk és végig csináljuk. :)
Reggel 4:45-kor automatikusan felébredtem és eszembe jutott, hogy nem fújtattam fel a bringát.
Gyorsan fel keltem és megborotválkozás után egy gyors pumpálás. Az autóra fel kellett szerelni a bringatartót. Majd egy ismerőst felvéve elindultunk Siófokra.
Menet közben a feleségem által istenien készített spagetti salátát reggelizve haladtunk az M7-en. Több autón versenybringákat láttunk. Gondoltam majd találkozunk Siófokon. Jó volt látni rengeteg bringást egy helyen.
Még otthon kinéztem a rendezők által feltett térképen, hogy hova lehet letenni egész napra az autót ami elég közel is van, de mégse fizetős.
7.30-ra meg is érkeztünk a parkolóba még volt szabad hely. :)
Gyorsan leszedtük a bringákat és begurultunk a regisztrációhoz.
Majd magamhoz véve a csomagot, chipet felszereltem a mezt és a többit az ismerőssel visszaküldtem az autóhoz.
A családot felhívtam , mert már nagyon izgultak. Főleg a fiaim. Nekik csináltam ezt a képet. Kiskorúktól fogva imádják a Balatont.
Rajt: 9:15
Végre elindultunk! Közel 1500-2000 biciklis elrajtol egy viszonylag szűk utcán euforikus volt :)
Zamárdiig lassú rajttal mentünk utánna viszont szét szakadt a tömeg. Az első 10-20 km-ig meglepő módon a szingósok defekttel szenvedtek.
Biciklizéshez nagyon jó időt fogtunk ki. Pár fokkal lehetett volna melegebb, de miután bemelegedtünk már közel nem bántuk, hogy 20 fok alatt van a hőmérséklet. Meglepő módon egész jó formában éreztem magam annak ellenére, hogy nem ültem egy hete bringán.
De biztató volt erőnlétem.
Fenékpusztáig nagyon jó időt mentem magamhoz képest.
Itt felhívtam pihenés képen a családot és kicsit hosszúra sikeredet a telefon. Nagyon sokan elléptek. Ebből tanulva később rövidre fogtam és így csak a szükséges időt töltöttem csak a pihenő helyeken.
Keszthelyt megkerülve dimbes-dombos úton mentünk ami azért kivesz az emberből.
De egész jó tempóban haladtunk Tihanyig ahol elkezdet szemerkélni majd zuhogni az eső. A szemüveget levettem, mert egyszerűen semmit nem láttam és a levegő 13 fokig lehűlt. Ami június elsején igen rosszul hangzik. Addig nem volt gond amíg meg nem álltunk a frissítő állomásoknál. Újra indulásnál majd megfagyott az ember.De elkezdtem tempósan tekerni és hamar visszamelegedtem. Balatonfüreden a beharangozott emelkedőn simán átmentem :) Igaz itt ért a legnagyobb bosszúság! Ugyanis az emelkedőn le volt zárva két sáv és triatlon körversenyt szerveztek. A feltorlódott autók mellett csak úgy tudtam elmenni ha bementem a lezárt pályára.
A szervezőknek nem tetszett, de könyörgöm miért kell egy időben 3 versenyt is szervezni?!!!
Remélem jövőre tudnak egyeztetni és nem leszünk ilyen kellemetlen helyzet elé állítva!!!
Az emelkedő után jött a kellemes lejtő, de nagyon figyelni kellett az átfolyásokra. Ennek ellenére egész jó volt.
Valahol Aliga után egy emelkedőnél nem váltott vissza a váltó. Félreálltam, de csak nem lett jobb így kicsit húzos volt felmenni, de megoldottam. Így kicsit féltem az akarattyai résztől, de hál istennek többet nem fordult elő.
És itt még nem tudtam mi vár rám! Többen is mondták, hogy az akarattyai emelkedő gyilkos. Mondtam, hogy eddig egész könnyedén vettem az emelkedőket nem lesz gond. Kb. 170km után jött a leggyilkosabb szakasz.
Az emelkedő felénél azt hittem soha nem lesz vége, de mivel nem egyedül küzdöttem, ezért egy kicsit könnyebb volt, viszont el taktikáztam magam.
Végre feljutottunk az emelkedő tetejére és akikkel eddig együtt mentem próbáltam utolérni és ez egy nagy hiba volt. Ugyanis még jócskán volt hátra és a maradék 15-20 km szintén dimbes-dombos volt. De ezt nem tudva lejtőn próbáltam behozzni a lemaradást így 45-50 közötti tempóval ereszkedtem, ahelyett, hogy pihentem volna. Az eredmény teljes kipurcanás. Az utolsó 14 km az örökkévalóság volt.
Így is sikerült 4-5 embert lehagyni, de a maradék távolságot szinte egyedül magányosan tettem meg. Sajnos már lelkileg is feladtam, csak annyi volt hogy érjek be.
Siófok előtt utolért Laura a Meridás nő, akivel az északi parton több pihenőnél is összefutottunk, és ezen felbuzdulva összeszedtem magam és mentem utánna. Így értünk be a célba. Gratuláltunk egymásnak majd megbeszéltük jövőre újra itt! Csak kicsit jobb kondival.
SAP-s csapat akikkel együtt tettük meg az északi partot a cél után találkoztam a sátorban. Jó volt velük menni, mert nagyjából ugyanazt a tempót menték amit én is. Így remélem jövőre már együtt nyomjuk végig az egészet. :)
Mindenkinek köszönet a szurkolásért és elsősorban a családomnak, hogy jó párszor nélkülözniük kellett.
